Végy egy gyönyörű, tavaszi reggelt. Egy kihívást, ami igénybe veszi a testedet és az akaraterődet. Keverj hozzá egy csomó embert, akik ugyanazt imádják, amit te, ugyanarra mennek, és ugyanúgy fognak szenvedni. Ja nem, nem egészen ugyanúgy, mert lesz jópár, akit megelőzöl. Persze nem verseny. Amíg téged előznek. Ha te vagy a gyorsabb, akkor az. És még csapj hozzá egy harmatos, friss, éppen kizöldült erdőt, kaszálót, mezőt. Ezt dobd bele a lábasba, kevergesd 8 órán keresztül, és lám, megkapod a Gerecse 50-et.

Gerecse50
A helyzet az, hogy ha az ember kimegy április végén az erdőbe, és túrázik egy jót, akkor nagy csalódás nem érheti. Egyszerűen csodálatos, sőt, olyankor úgy tűnik, az egyetlen lehetséges időtöltés a friss fák alatt, a még nem túl meleg, de már kellemes levegőben jó tempóban, órákig caplatni. Ha mindezt egyesítjük azzal, hogy pár kilométerenként jólesően nyugtázhatjuk az éppen megtett újabb távot, hogy megkapjuk a jól megérdemelt pecsétünket, és születőben van egy újabb, össze-vissza gyűrögetett itiner, hát nehéz ellenállni a kísértésnek.

Kezdve azzal, hogy hajnalban kell kelni, mert ki akarna utolsónak indulni?! Hogy a hajnali hűvösség, várakozás, utazás után megérkezünk a rajtba, ahova egyre több hasonló bolond fut be, akiknek aznap egyetlen szent célja minél több vízhólyag begyűjtése, minél nagyobb másnapi izomláz, akarom mondani, az a szuper érzés, hogy ezt is megcsináltuk. Aztán a rajt után a lépő bakancsok, futócipők, és a mindig meglepő utcai cipők sarkának a követése, amik előttünk lépkednek gyors ütemben, egyszerre húznak, hívnak versenyre, és alkotnak velünk és nekünk közösséget.

Mert a Gerecse 50-re és kistesóira, a harmincra, húszra és tízre nem magányos farkasok járnak. Vagy ha igen, akkor társaságra vágyó farkasok. Persze nem szeretjük a tömeget, elvileg, de amikor mindenhol túrázóba botlunk, és épp egy nagyon erős szubkultúrát alkotunk, akkor az nem olyan rossz érzés.

Persze, fontos, hogy lehet online is nevezni, és nem kell a rajtban órákig sorba állni, és fontos az is, hogy jó az ellátmány. Az sem hátrány, hogy van benne szint, ezért nem áll be annyira a csípőnk, de elég kellemesen adagolták az emelkedők arányát. Kezdőként nem tévedünk el, mert a lábak egyszerűen nem fogynak el, és ha egyedül indultunk, akkor is esélyes, hogy valakivel beszélgetésbe fogunk elegyedni.

Csapatban pont az a táv, amit némi bajtársi segítséggel még nagyobb holtpontok nélkül le lehet tolni, de teljesítménynek már abszolút teljesítmény, büszkék lehetünk rá.

"Valójában arra megy ki a játék, hogy ez a túra boldoggá tesz."

A felébredt természet, a sok óra mozgás a friss levegőn, a nehéz, de teljesíthető táv, és a hangulat, ami a sok egy cél felé törekvő ember által kialakul, boldoggá tesz. A Gerecse 50 kisebb népünnepély lett a saját célcsoportja számára, és a versenyszellem, a közösségi erő ugyanúgy hat, mint a tömegfutóversenyeken, csak a környezet százszor szebb és nyugtatóbb.

Ti is érzitek már a gyomrotokban az adrenalint? El kell rajta indulni, mert nehezebb kihagyni, mint elmenni rá. Közben úgyis megbánjuk párszor, de a végén mindig egyértelmű: jól döntöttünk.

Szóval április 18-án, szombaton ismét Gerecse 50, 30, 20 és 10.
Rajt Tatabányáról, előnevezni érdemes a gerecse50.hu oldalon, mivel tavaly is, csak az ötvenes távon 2884-en indultak.

Forrás: http://www.mozgasvilag.hu