Kihagyhatatlan túrák a teljessége igénye nélkül

Mivel ez nem a TTT-naptár, tetszőlegesen, a teljesség igénye nélkül szeretnék még kiemelni pár túrát, amit kár lenne kihagyni. Szívem szerint minden hétvégére jutna egy, de néha más programra is kell menni, szóval nem akarom fájdítani senki szívét. Illetve akarom, például a második kiemelt túrával.

Piliscsabai Negyvenesek
Május 16-án nyolcadszorra rendezik meg a fővárostól 30 percnyire, de gyönyörű környezetben a Piliscsabai Negyvenesek túrát. Lehet indulni XL (43 km), L (39 km) távokon, 25 km-en és a Nagy-Kopasz túrán (7,8 km). Szuper családias a rendezés, elfogulatlan véleményem szerint csodálatos az útvonal, sok a visszatérő teljesítő, de még mindig nincsenek tömegek, és bármelyik táv szép és teljesíthető. Az XL külön izgalmas, mert útba kell ejteni egy csomó látványosságot, például barlangokat, a vadi új, még készülőben levő Jengatornyot, vagy a Boldogasszony kápolnát. A szint pont olyan, hogy futva is kényelmes, de a Pilisben szokásos hullámvasútra kell számítani. Szóval picit fárasztó, de csak annyira, hogy kiérdemeljük a jól eső pihenést a végére. Ezt a túrát sem érdemes kihagyni.

Mátra 115 és 88
Következő versenyzőnk a Mátra 115 és 88, június 6-án. Mivel minden évben dobogón végez az év teljesítménytúrája címért folytatott küzdelemben, muszáj bemutatni. Először is, ha van is három rendezője, a negyedik rendező így hangzik: „közösségi teljesítménytúra, a teljesítménytúrázó, terepfutó közösség szervezi magának”. Másodszor, ennek a negyedik rendezőnek olyan jó humora van, hogy a 124 km-nek adta a 115 nevet, a 95 km-nek pedig a 88-at. Azért nem árt, ha előre értesülünk a viccről, hátha 100 km környékén módosul a tudatállapotunk. Aztán ez az a túra, ahol a nevezési díj egy tál süti, vagy hasonló dolog. A kitűző pedig festett kő, de abból mindegyik egyedi.

"És tudjátok, mennyi szint van a hosszú távon? Ó, csak 6374 méter."

Ez sokak szerint az egyik legkeményebb, legszebb és legjobb hangulatú túra. A szervezők önkéntesek, akik teljesítik a kívánságunkat (például a melegszendvicsre vonatkozóan), mosolyognak, vigyáznak ránk, hogy ne tévedjünk el, és olyan jól tartanak, hogy az bármelyik terepfutó versenynek is becsületére válna. A táj egyszerűen csodálatos, és csodálatosan kemény. Ha úgy tudjuk, Magyarországon csak dombok vannak, érdemes ide jönni továbbképzésre. Amikor azt gondoljuk, ez az emelkedő már nem lehet hosszabb, hát de, lehet. Ha azt, hogy több emelkedő biztos nem jön, hát ebben is tévedünk. És ha felmentünk, le is kell jönni, hiába van hajnali három óra, hideg, eső, és végtelen fáradtság. És itt nincsenek tömegek. Válogatott társaság, ismerős arcok viszont annál inkább. A futók meglépnek az elején, és senki nem akarja bántani a másikat. Aki beér, az csak hálát ad, és mindegy, hogy ki volt lassabb vagy gyorsabb két órával. Legfeljebb a kavicsokon lehet összeveszni, mert nagyon nehéz választani. Azért végül mindenkinek jut olyan, amit lehet szorongatni és csodálni hazafelé és otthon. Nevezés korlátozott számban, előre.

Tanúhegyek nyomában
A nyári uborkaszezon után ősszel ismét elszaporodnak a tt-lehetőségek. Mivel minden hétvégén számtalan, jobbnál jobb túrára lehet menni, én csak egyet emelek ki: a Tanúhegyek nyomában-t. Egyrészt ez is igen előkelő helyen szokott végezni a teljesítménytúrák szavazásán, másrészt a Balaton környékét és a csodálatos vulkanikus hegyeket nagy kár lenne kihagyni. A Tanúhegyeken végigjárhatjuk az északi parti púpokat, a koporsót, a Szigligeti várat, Csobánc várát, Gulácsot, mindent, amit a partról vagy vízről egész nyáron csodálunk. A távok nagyon barátiak, hiszen 11 km-től a maratonig terjed a skála. Ha nem viszünk fényképezőgépet vagy jó optikájú telefont, akkor számítsunk rá, hogy a memóriakapacitásunkat kell leterhelni.

Az ellátás itt is szuper, a szervezők kedvesek, és minden ponthoz kötődik számtalan kulturális érték is – festők, írók, költők alkottak és éltek ezeken a tájakon. A Tanúhegyek nyomában-t november végén szokták megrendezni.

Forrás: http://www.mozgasvilag.hu