A Duna mentén, Budapesttől északra hegység és folyó házasságából született a táj. A hegyeket "képviselő" Pilis és a Visegrádi- hegység jelentős része a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik.

A karsztos Pilis hegység - legmagasabb pontja a 757 méter magas Pilis-tető - barlangokban és forrásokban gazdag; a Visegrádi-hegység andezit tömbjeit pedig patakok, vizek barázdálták, és sok-sok völgyet hagytak hátra maguk után.

A hegység legmagasabb pontja a 700 méteres Dobogókő a magyarországi természetjárás egykori és mai központja, jelzett turistautak sokaságának kiinduló és végpontja, ahol múzeum is őrzi a magyar turistamozgalom emlékeit. A hegyekből meredek sziklaszurdokokban vagy lankásan ereszkedő patakvölgyekben juthatunk le a Duna szintjére. A folyópart nagy része mára beépült, és csak imitt-amott fedezhetők fel a hajdani ártéri erdők maradványai.

Pilis-hegység
Barlangjait az ősember is kedvelte, a rómaiak őrtornyokat építettek a Duna mentén, a ma turistái vadregényes tájai miatt keresik. Legmagasabb pontja a Pilis-tető (756 m). A Pilisi Tájvédelmi Körzetet az UNESCO 1981-ben bioszféra rezervátummá nyilvánította, a Pilisi Parkerdő - kirándulók paradicsoma -, a Dera-patak szurdok völgye Pilisszentkeresztről, az ősi kultuszhely Holdvilág-árok Pomázról közelíthető meg, de több túraút indul Dömösről is.

A félelmetesen szép Rám-szakadék végigjárása csak jártas hegymászóknak ajánlott, de a Kő-hegy és a Vadálló-kövek fantasztikus sziklaalakzatai, a Prédikáló-szék teljes dunakanyari panorámát kínáló kilátója, a Búbánat-völgy és tájszépségei, a Hideglelős Kereszt és a 700 méteres Dobogókő kilátója és Turistamúzeuma minden évszakban, sípályái télen keresettek.

Visegrád

A Dunakanyarban, a Duna folyam jobb partján, Budapesttől északra 30 km-re található, a Visegrádi-hegységhez tartozó hegyek koszorújában. A Várhegy 328 m magas. (A Budapest-Visegrád távolság a 11-es főúton 42 km.)

Fellegvár

A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.

A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Lascaric Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.

A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.

Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd a 1490-től a koronaőrők kezén volt. A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ez után felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak.