Aki igazán jót akart kirándulni, túrázni, az semmiképp se hagyja ki a Bakonyt. Veszprém, Kapolcs (különösen mióta léteznek a völgyfesztiváok), Zirc, a Bakony "fővárosa" vagy Eplény, mind, mind megérnek egy-egy külön utat a Bakonyba, talán nemcsak túra szempontjából.

A Bakony (Bakonyerdő) mintegy 4000 négyzetkilométer kiterjedésű karsztos röghegység, a Dunántúli középhegység legnyugatibb és legnagyobb tagja.

A Bakonyt a Devecsert és Várpalota között húzódó, nyugat–keleti irányú törésvonal (amelyben a 8. számú fő közlekedési út is halad) két részre osztja: az Északi-Bakonyra és a Déli-Bakonyra. Tágabb értelemben a Bakony részének tekinthető a Déli-Bakonytól a Tapolcai-medence által elválasztott Keszthelyi-hegység és a Balaton-felvidék is.

Az Észak-Bakony három további tájegységre tagolható:

• Magas- vagy Öreg-Bakony: itt találhatók a hegység legmagasabb csúcsai (Kőris-hegy 709 m, Kék-hegy 661 m, Som-hegy 649 m, Középső-Hajag 646 m, Papod 644 m).
• Keleti-Bakony: nyugatról a Zirci-medence, keletről a Móri-árok határolja, legmagasabb pontja az Öreg futóné (574 m).
• Bakonyalja: a Magas-Bakony Kisalföld felőli lejtője; egy kiugró területe, a Sokorói-dombság révén egészen Győrig terjed.

A Déli-Bakonyt nyugatról a Marcal-medence, délről a Tapolcai-medence és a Vázsonyi-árok, keletről a Veszprémi-fennsék, északról pedig a Devecseri-árok határolja. Legmagasabb pontja a Kab-hegy (599 m).

A Balaton-felvidék lejtősen ereszkedik a Balatonra. Az ÉNy-i széltől védett táj régi falvaival, szőlőültetvényeivel a Földközi-tenger mediterrán partjait idézi. Ezért nevezik "Balatoni riviérának" is. A Balaton-part szegélyén több helyen (Balatonfüred, Kékkút stb. )szénsavas források fakadnak, mint a hajdani vulkáni működés emlékei. Vulkáni terület volt a tóba nyúló Tihanyi-félsziget is. A vulkáni működés nyomát a félszigetre rakódott vastag bazalttufa rétegek és a régi hőforrások (gejzírek) által épített forráskúpok (gejzírkupok)igazolják.